Te honnan nézed a problémát? Bentről vagy fentről?
Problémák, nehézségek jönnek és mennek. A kérdés, Te hogyan állsz hozzájuk!
Az egyik vendgéemmel év elején kezdtünk együtt dolgozni. Fizikális tüneteket produkált a gyermeke egy óvodai traumának köszönhetően. Hiába váltottak intézményt, a gyermek továbbra is erősen szorongott. A gyermekkel nem találkoztam, apával és anyával is végeztünk különböző stresszoldásokat, amelynek hatására a fizikális tünetek a vártnál korábban megszűntek.
Az anyuka így írt erről:
“3 gyermekes édesanya vagyok. Mindent kibírok, csak a gyermekeim sírását nem… Egy súlyos ovis traumával kezdődött minden. A kislányom épphogy csak belépett az ajtón, megkapta azt a gyomrost, amit senkinek sem szabadna átélni. Mi elhittük, hogy beilleszkedni képtelen, így csak 2 év orvosi, pszichológusi, gyógypedagógusi kanossza után került másik óvodába. Sosem bocsátom ezt meg magamnak. Akkorra a csöppség bekakilt és bepisilt naponta többször is, és tele lett a lelke sebekkel és kisebbségi érzéssel. Az új oviban minden jobb lett, de a tünetek nem tűntek el nyomtalanul. Eltelt még másfél év, és a sok szakember nem tudott értünk érdemben tenni semmit. Aztán a védőnőnk, aki nagyon racionális teremtés, felvetette, hogy ő kineziológus segítségét kérte a tinédzser fia kapcsán, szerinte ez nekünk is segíthet. Mivel akkor már a döglött macskát lehoztam volna a holdról, ha azt mondják, segíthet, megkerestem Katit. Január volt, és áprilisban a kislányomnak iskolát kellett választanunk. Kati annyit mondott, hogy szeptemberre nem lesznek a kicsinek tünetei. Igazából nem hittem neki. Az első foglalkozásról kilépve kocsiba kellett szállnom, amitől mindig is rettegtem. Csak órákkal később tűnt fel, hogy olyan nyugodtan vezettem aznap (és azóta is), hogy a férjem is csak döbbenten nézte. Az életem már akkor örökre megváltozott… Aztán más változások is jöttek. A szemléletem szép lassan megváltozott, a problémák nem vittek a padlóra többé. Mindig is megfelelési kényszerem volt, de szép lassan kialakult bennem a stabilitás és a helyes önértékelés. A férjemre vagyok a legbüszkébb, aki habár távol állnak tőle a puszta kézzel nem fogható dolgok, szintén eljött Katihoz és dolgozik azon, hogy a kislányunknak és persze a testvéreinek stabil lelki hátteret tudjunk biztosítani. 5 alkalomra volt csak szükségem. A férjem 4-szer volt, ő még 1-2 alkalmon meg fog jelenni, és rendben vagyunk. Csupa happy and fél év leforgása alatt… És még annyit mondanék, hogy Kati tévedett! A kicsi nem szeptemberre, hanem május eleje óta teljesen tünetmentes, és félelem nélkül léphet be az iskola kapuján! “
A gyermek az iskolakedzést nagyon jól élte meg, a szülők is megnyugodtak. Eltelt azonban néhány hét, az őszi szünet előtt a gyermek kezdett fáradni, nehezebben kezelte, ha idegesítették. Az érzelmei és a kialakult helyzetek megoldásához nem kapott segítséget a jelen lévő felnőttektől, valami olyat azonban igen, amitől nemcsak a korábbi tünetei tértek vissza, hanem újabbakat is produkált.
Az anyuka itt nagyon kiborult. Megint a gyermek szenved amiatt, hogy a felnőttektől nem kap segítséget.
A korábbi közös munkánknak volt köszönhető az, hogy az édesanya itt már tudta, hogy az ő – teljesen érthetően – heves érzelmei nem vezetik el a megoldáshoz, a félelmei bekorlátozzák. Felhívott és kérte, hogy dolgozzunk ezzel a témával. Az érzelmi stresszoldást követően ott volt előtte a megoldókép, hogyan lehet ebből a legrövidebb idő alatt kimozdítani a kislányát.
Már nem a hagyományos utat választotta, már nem kezdte el az igazát bizonygatni és ezáltal háborúzni olyan emberekkel, akik szintén csak a saját szemszögükből hajlandók megnézni a helyzetet és ragaszkodnak a saját igazukhoz.
A megoldás középpontjába a cél került: a gyermek!
Ehhez a megoldáshoz arra volt szükség, hogy már korábban is volt tapasztalata a közös munkánkról és bízott benne. Felismerte a folyamatokat, amik benne zajlanak és akadályoztatják. Tudta, hogy ez azért ilyen erős benne, mert valamely régmúlt traumájára emlékezteti és ha azt is begyógyítjuk, a jelenben is meglesz a megoldás.
Fontos tehát, hogy mielőbb bizonyosodj meg arról, hogy egy módszer működik és hogyan működik, hogy a későbbiekben, akár nagyobb nehézségek esetén is tudj rá támaszkodni.
Amit a bejegyzésben szereplő vendégem is és még sokan megtapasztalnak nálam az az, hogy már soha többé nem tekintenek úgy a problémákra, mint korábban. A szemlélet változik meg, de alapjaiban és tudják, hogy VAN tovább!
Mészáros-Papp Katalin
0 Hozzászólások
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.