Nem hiszek az ilyesmiben!

Nem hiszek az ilyesmiben!

Nem hiszek az ilyesmiben! Biztos, hogy nem megyek el “ilyen helyre”, abban hiszek, amit látok!

Hallottad már ezt a kifogást?

Én nagyon gyakran! Előfordul, hogy azok a vendégeim ütköznek ebbe, akik már elindultak a személyiségfejlődés útján és a pozitív tapasztalataik alapján ajánlják másnak is annak lehetőségét: az ismerős elmondja a nehézségét, aki válaszként jelzi, hogy egy kis segítséggel szépen megoldódna a problémája.

Hogy miért kifogás? Mert számos olyan dolog van körülöttünk, ami attól, hogy nem hiszünk benne, még létezik, illetve, ha valóban megoldást keres valaki a problémájára, akkor nem utasítja vissza a bevált ajánlást átgondolás nélkül.

forrás: Facebook

Bár kevésbé egyértelmű, de a jelen kor kutatási eredményei bebizonyítják, hogy a viselkedési mechanizmusaink is épp így vannak. Nem látjuk őket, sokszor nem tudjuk, hol alakultak ki bennünk, mégis hatással vannak az életünkre, a döntéseinkre, a tetteinkre és formálják akár a párkapcsolatunkat, de életünk más területeit is.

Számos nagy nevű tudós, pszichiáter, szakember számol be a viselkedési mechanizmusok, gondolatok, érzelmek kapcsolatainkra, testi egészségünkre gyakorolt hatásáról (Dr. Selye János, Dr. George Goodheart, Dr. Joe Dispenza, Dr. Dawid R. Hawkins, Eric Berne, Dr. Máté Gábor stb.).  Az epigenetika kísérleti eredményeket is felsorakoztat arra vonatkozóan, hogy nem csak a mi életünk traumái, de a felmenőink által megélt traumák hatására elsajátított mechanizmusok is felbukkannak az életünk során.

Az epigenetika a modern biológiában a gének olyan öröklődési formájának vizsgálata, amely nem jár együtt a DNS szekvenciájának megváltozásával. A vizsgálat arra a kérdésre keres választ, hogy a környezeti tényezőknek a szülőkre gyakorolt hatása milyen változásokat okoz az utódok génkifejeződését tekintve. Wikipédia

Attól, hogy nem hiszünk benne, a folyamatok zajlanak bennünk és akár bizonyos életkorok elérésének hatására (pl. amely korban a felmenő is traumát élt meg), vagy hasonló élethelyzetek, környezeti tényezők, információ hatására elindulhatnak és romboló hatást válthatnak ki bennünk, függetlenül attól, hogy azt észrevesszük vagy sem.

Talán te is voltál már úgy, hogy valahogyan elkezdtél viselkedni, de nem tudtad, miért csinálod. Vagy elindult egy lefelé húzó széria az életedben, minden előjel nélkül. Számos olyan eset van, hogy csinálsz valamit valahogyan, nem érted, miért úgy, pedig azt is felismerted már, hogy akadályoztat téged. Pl. van egy csomó jó ötleted, mégis blokkolod a megvalósítást, nem jutsz egyről a kettőre, vagy mindig ugyanoda lyukadsz ki a kapcsolataidban.

Azok a viselkedési formák, amelyek nagyon mélyről határoznak meg, alapvetőnek veszed, hogy csak úgy tudsz működni (pl. sosem lehetsz sikeres, mindig elbuksz, a pénzért meg kell szenvedni, mindenki elvált stb.) vagy fizikális tüneteket okoznak, gyakran transzgenerációs sérüléshez köthetők.

Mindezek feltárására és a megélt traumák feloldására, új viselkedési minták elsajátításra is vannak bevizsgált és jól működő eszközök. Ezekben sem kell hinni, hanem meg kell csinálni őket. Nem árt persze, ha hiszel abban, amit csinálsz, mert hatékonyabb leszel, de nem előfeltétel.

Ha tehát nehézséged van és azt mondod, te nem hiszel az ilyesmiben, akkor két dolgot tudok mondani, egyrészt felelőtlen vagy magaddal és másokkal, mert a saját küzdelmed károsít téged, de másokra is hatással van. Másrészt mindössze csak információ hiányod van, ha olvasol a témában, rájössz, hogy valóban nem hinni kell az ilyesmiben, hanem tudni.

Amint elkezded csinálni, rájössz, hogy nem kell hinni benne. Amint hiszed is, rájössz, hogy jobb, ha csinálod!

Ha nem hiszel az ilyesmiben, kérlek, olvass a témában! A következő bejegyzésben olvasnivalókat ajánlok hozzá!

Mészáros-Papp Katalin