Könnyedén vagy szorongva nézel az ünnepek elé?

Több évvel ezelőtt indítottam el az Adventi Hangoló programot. Célom az volt, hogy a  vendégeim, akikkel egyéni alkalmakon együtt dolgozom, találkozzanak más olyan emberekkel, akik hasonlóan látják a világot, hasonló problémákkal küzdenek, éppúgy tudatos életre törekszenek, a mindennapokban azonban nem találkoznak egymással, egyedül érzik magukat a szemléletükkel. Jól esik időről időre a közös hang megtalálása, a megerősítés, hogy nem te vagy, aki rossz irányba megy az autópályán, még akkor sem, ha olyan sokan jönnek szembe veled.

Az idei alkalmon képviseltette magát minden nem, korosztály és személyiségfejlesztésben jártas szakasz. Volt férfi, nő, szingli, házas, elvált és özvegy, olyan, aki már évek óta jár hozzám és olyan is, aki még csak ismerkedik velem, vagy 1-2 alkalommal találkoztunk. Ennyire színes palettán lehet igazán érdekes megfigyeléseket tenni.

A témakör természetesen a karácsony körül zajlott, ki hogyan éli meg.

Van, akinél megjelenik a félelem, mert nagyon komoly családi drámák jönnek elő a találkozások alkalmával. Sok minden mondható el az ünnepről, csak az nem, hogy várva várt. Sokakat érintő téma ez, de vajon kiszolgáltatottan várni kell, hogy valaki majd felrúgja mások örömét? Vagy vitába kell szállni vele? Netán soha többé nem menni el a családi összejövetelekre? Ezek is lehetnek megoldások, de ettől sokkal tudatosabb eszközöket is megnéztünk, pl. beszéltünk arról, hogy az ilyen drámákat lehet kezelni és önmagunkat felkészíteni, a sajnálatos módon – családi együttlétnek hívott – nehéz helyzetre.

A jelenlévők között volt, aki először tölti egyedül a karácsonyt. Az ő jótanácsa volt a többiek számára, hogy addig mondd el neki, hogy szereted, hogy fontos, amíg ott van… Nagyon fontos tanács! A szeretetünket és tiszteletünket MOST kell kifejezni, nem majd, valamikor. Ugyanakkor ne a veszteségtől való félelem vezéreljen ebben, hanem a jelen megélése, a múlton való rágódás és a jövő miatti aggodalmaskodás helyett.

Fontos észrevétel volt az egyik hölgytől, aki most lett nyugdíjas, hogy egész máshogy készülődhet ő, mint azok, akik pl. kisgyermekekkel élnek. Ő már lecsendesedhet ebben az időszakban, de a családosoknak, aktív életet élőknek gyakran pörgéssel telik a készülődés. Ezt is meg lehet élni örömtelien.

A régi idők karácsonyait is idéztük, olyan fontos fogalmakat hoztunk elő, mint egyszerűség, megbecsülés, tisztelet és hála. 

Van néhány perced most eltöprengeni ezeken a gondolatokon?

Állj meg kérlek egy pillanatra és nézd meg, mennyire túlzod el a készülődést, a végén csak beesel a karácsonyfa alá?

Olyan sokan mondták, hogy az étel fejezi ki a figyelmet és a törődést. Nálad hogy van ez? A szeretet milyen formában való kifejezését fogadod szívesen? Te hogyan fejezed ki a szeretetet?

Milyen szerepeket töltesz be egyidejűleg a családi együttléten (gyermek, szülő, társ stb.)? Okoz ez feszültséget Benned?

Megbecsülöd azt, amid van és ki is fejezed? Tiszteletben tartod önmagadat és másokat a megnyilvánulásaiddal, szavaiddal, tetteiddel is? Hálás vagy az életedért, a családodért, a munkádért, az otthonodért stb.? Nemcsak karácsonykor, hanem egész évben?

A válaszok megfogalmazásánál légy nagyon őszinte magadhoz, hiszen csak magad számára teszed a megállapításokat. Ha úgy érzed, valami nem jó neked, van min változtatni, sosem késő elkezdeni. Elsődlegesen önmagadért, szorosan utána a környezetedért, a társadalomért.

A következő bejegyzésben arról fogok írni, mit tehetsz azért, hogy átvedd az életed fölötti irányítást, hogy valóban jól érezd magad az életedben, egész évben.

Szeretetteljes Adventi Hangolódást kívánok,

Mészáros-Papp Katalin