A kommunikáció minősége a kapcsolatokban

Bárhová nézek, sértettség itt, harag ott. Neheztelések a családi kapcsolatokban, tönkrement házasságok, mérgezett munkahelyi hangulat, agresszív megnyilvánulások, egymásra mutogatás, felelősség hárítás…

Sok oldalról megközelíthető téma ez, a megélhetés, az anyagi nehézségek, a neveltetés, társadalmi, politikai vagy akár történelmi szempontból is. Ami nagyon szembetűnő számomra, hogy sok esetben a kommunikáció minősége vagy hiánya van óriási hatással az emberi kapcsolatokra.

Pedig milyen egyszerű módja a nézeteltérések, szemléletbeli különbségek tisztázásának, a konfliktusok megoldásának a minőségi kommunikáció.

 

Stressz, rohanás, határidők, információ áradat, amely mögött lassan eltűnik az ember

Shannon-Weaver féle kommunikációs modell szemlélteti, hogy az adótól hogyan áramlik a csatornán keresztül az üzenet a vevőig és milyen zavaró tényezők (zajok) okozhatnak torzulást az üzenetben.  Ismert az is, hogy a kommunikáció lehet verbális, beszéd formájában kifejezett és non-verbális, ami a testbeszédet, mimikát gesztusokat jelenti. A non-verbális kommunikáció a közlés 65-70 %-a!

Kommunikálni számos csatornán tudunk. A jelen társadalomban közlésünk komoly hányadát teszi ki a telefonos és írásbeli kommunikáció, abból is a rövidített, SMS vagy chat formájában való közlés, ami a személyes beszélgetések arányát jelentősen csökkenti. A kommunikáció legnagyobb részét adó non-verbális kifejezés ezekben az esetekben elmarad ami sokszor félreértésekre ad okot.

Az egyik szülőtől hallottam, hogy a gyermeke és osztálytársai sokat chat-elnek, és ha lemarad egy smile vagy nincs azonnali visszajelzés a másiktól, komoly sértődések alakulnak ki a gyerekek között.

 

A modern társas kapcsolatok

A kommunikációt jelentősen meghatározó tényező, amelyekre csak kevesen gondolunk, amikor megnyilvánulunk, az érzelmi háttér. Az, hogy korábban milyen élményeket éltünk át az életünkben, formálja a személyiségünket, a gondolkodásunkat, a viselkedésünket. Ez alakítja az ún. hitrendszerünket, ami nem egyenlő a vallásos meggyőződéssel.  A hitrendszer olyan, mint egy szűrő, amin keresztül látjuk a valóságot. Ez pedig a múlt – főként negatív- tapasztalatain alapszik és próbál védeni az érzelmi (és persze testi) sérülésektől. Természetesen az is nagyon fontos, hogy épp az adott pillanatban milyen érzelem hatása alatt áll a beszélgetőpartner. Az információs társadalom bombázásának következtében az agyunk még további szűrőket épít be, hogy tompítsa a feldolgozhatatlan ismerethalmazt.

 

Mi lehet hatással a kommunikációra?

 

    • Nem vagyunk tisztában saját érzéseinkkel. Valamilyen korábbi trauma miatt annyira védjük érzéseinket, hogy teljesen lezárjuk őket.
    • Nem tudjuk kifejezni, szavakba önteni az igényeinket.
    • Nem fogalmazzuk meg pontosan az érzéseinket, vagy a célt, amit el szeretnénk érni.
    • Félelem a másik reakciójától vagy a másiknak való megfelelés kényszere.
    • Gyermekkorunkban megtanultuk elfojtani érzelmeinket.
    • Gyermekkorunkban szabadon kitombolhattuk érzelmeinket.
    • A beszélgetések során nem tartjuk tiszteletben a másikat (magunkat a másik fölé helyezzük).
    • A beszélgetések során nem tartjuk kellően fontosnak magunkat  (magunkat a másik alá helyezzük).
    • A beszélgető partnerek üzenete átmegy a “hitrendszeren”, nem tiszta, hanem az általunk vélt üzenet érkezik hozzánk.
    • Nem figyelünk oda a másik mondandójára, hanem a saját feladatainkon, érzéseinken jár az eszünk vagy már a válaszunkon gondolkodunk, ami korlátozza a hallottakat.
    • Ha stresszhelyzetben vagyunk, a túlélési ösztönök uralkodnak, ez védekezésre vagy támadásra késztet. Ahhoz, hogy értékes beszélgetést lehessen folytatni, előbb meg kell nyugodni.
    • A lista az adott helyzettől függően változhat, bővülhet.

 

Nézzünk néhány tippet a tiszta kommunikációhoz!

  • A “hitrendszeri” szűrő önismerettel tisztítható. Azok a sérelmek, amelyek formálják a reakcióidat, elzárhatnak attól az élettől, amit élni szeretnél.
  • Ha pontosan megfogalmazod, mit érzel, mit szeretnél érezni helyette, és azt is, hogy minek kell ehhez történnie, érzelmi kommunikációt alkalmazol, ami nem mutat vissza a másikra (Te ezt, vagy azt tetted… Nem lett volna így, ha te… stb.), így nem érezheti azt, hogy nevelni, kioktatni, felelősségre vonni akarod.
  • Nem tudhatod, hogy beszélgető partnered min megy épp most keresztül vagy mit élt meg eddigi élete során. Az aktuális látvány alapján csak előítéleteket gyárthatsz. Tartsd tiszteletben akkor is, ha nem ismered a történetét.  Ez nem jelenti azt, hogy egyet kell érteni vele. De azt sem, hogy meg kell változtatnod a saját elképzelésed szerint.
  • Ha előtérbe helyezed a beszélgető partnered szerepét, fontosságát az életedben, úgy beszélhetsz hozzá, hogy közben figyelsz arra is, amit jelent számodra. Ha például ő az az ember, akivel együtt akarsz élni, akkor elsődlegesen ezt lásd. Így a célod a másik ember lesz és nem az, hogy ráöntsd a haragod. Ez is segít abban, hogy tiszteletben tudd tartani a másikat.
  • A harag és más érzelmek tisztázásának legjobb helyszíne az, ahol és akivel felmerült (előnyös az érzelmi kommunikációt használni erre). Így megelőzheted, hogy másokra vetítsd azt ki.
  • Érdemes figyelni arra, hogy ha sokat panaszkodsz, később az értékes információdra sem lesznek kíváncsiak.
  • Reális önértékeléssel elkerülheted, hogy pozicionálod (alá-fölé rendeled) magad.
  • Az egyenrangúság érzésében segít még az is, ha a szemetek egy magasságban van, amikor beszélgettek.
  • Ha értő, reflektáló figyelemmel fordulsz a másik mondandója felé, akkor a másik is jobban tudja kifejezni magát. Légy nyitott, lehet, hogy nagyon értékes információt közöl a másik. Abban is segít ez, hogy a saját – esetleg nem is ide kapcsolódó – érzelmeidet távolabb tudd tartani a témától.
  • Beszélgetés közben a saját érzéseidet is megfigyelheted. Valóban a másik mond bántót vagy elindított benned valami rossz érzést, ami egy korábbi sérelemhez köthető? Vajon ezt már feldolgoztad magadban?
  • Írásbeli kommunikációnál külön érdemes meggyőződni arról, hogy jól érted-e a partneredet és nem a saját érzéseidet, félelmeidet vetíted rá.
  • A beszélgetéseknél tisztázd előre magadban, hogy mi a célod. Ha a cél áll a figyelem központjában, könnyebb az érzelmeket megszelídíteni. A célban fontos kitűzni azt is, hogy a másikat tiszteletben tartod. Ezzel elkerülhető a harag, a másik földbe döngölése.

 

Miért fontos, hogy közöld az érzelmeidet?

 

    • A beszéd méregtelenít. A kimondott rossz érzések nem kerülnek elnyomásra a testben, így nem okoznak testi tüneteket. Ha időben kimondod, ami zavar, nem halmozódik fel a harag, ami valamikor – akár teljesen ártalmatlan helyzetben – úgy durran ki, mint egy lufi és olyanra zúdul, akinek sok köze nincs a problémádhoz.
    • Nem zakatol az agyad a problémán, nem okoz fejfájást, rossz közérzetet, egyéb tüneteket.
    • Ha az érzéseidről beszélsz, nem vádolod a másikat, így védekezésre sem készteted. Elkerülheted a játszmákat.
    • Ha pontosan kifejezed, mit szeretnél és mit kell ahhoz tenni, nincs félreértés.

 

Nyertes-nyertes. Mindenki jól jár.

 

Mit nyerhetsz mindezzel?

    • Közelebb kerülsz valódi önmagadhoz, felismered az igényeidet, érzéseidet és megtanulod kielégíteni szükségleteidet, vágyaidat.
    • Rájössz, hogy ha sem magadnak, sem másnak nem ártasz a kommunikációval, jobbak lesznek az emberi kapcsolataid és te is kiegyensúlyozottnak érzed magad.
    • A párkapcsolatodban, társas kapcsolataidban, munkádban olyan életet élhetsz, amilyet szeretnél. Szabadon kifejezheted az igényeidet és meghúzhatod a határaidat. Nem érzed magad kiszolgáltatottnak, nincs benned az elfojtások miatt feszültség, tehát nincs, ami olykor kirobbanjon.
    • A jó példa éppúgy ragadós, mint a rossz!

 

A legrövidebb út mindig az egyenes. De ami ebben a témában is nagyon fontos, nem baj, ha nem sikerül mindig. Gyakorlat teszi a mestert.

 

Mészáros-Papp Katalin

 

 

Kíváncsi vagyok a véleményedre!