Sosem fogom azt csinálni, amit az anyám! – Ráhangolódó gyermeknevelés 1.

A cím szerinti fogadalom szerintem sokak gyermekkorában elhangzott. De mi történik akkor, amikor fordul az idő kereke és a gyermekből szülő lesz?

A sokadik gyermeknevelési könyv és cikk elolvasása után rájöttem, hogy olvashatok bármit, hallgathatok meg bármilyen tanácsot, bizonyos viselkedési mintákon nem lehet pusztán fejben változtatni, még akkor sem, ha felismerjük őket. Pedig sok esetben már a felismerés is nehézségeket okoz. Rájöttem, hogy az olvasott módszerek csak addig hatásosak, amíg jó passzban vagyunk. Amint elfáradunk, megijedünk, olyanok is megnyilvánulnak belőlünk, amit nem szeretnénk. A megoldás persze megvan, csak mélyebben!

Amikor stresszhelyzetbe kerülünk az agyunkban egy 10 centes terület veszi át az irányítást, ahol a viselkedési minták tárolódnak. Az ismétlődő élethelyzetekben tehát ugyanazokat a sablonokat tudjuk elővenni.

De vajon tényleg normális, hogy  az 1,24-1,37 kg súlyú agyból egy ekkora terület uralkodjon?

A kérdés költői volt, tegyünk valamit ez ellen!

Számos fórumon (szülői csoportok, tréningek, Facebook csoportok, egyéni konzultációk) igyekszem megmutatni az általam ismert módszereket a szülőknek, amelyek segítenek a tudatos, ráhangolódó gyermeknevelés és az önismereti célok elérésében. Tesztekkel, kérdőívekkel, oldásokkal és elvégezhető gyakorlatokkal igyekszünk megszabadulni a káros viselkedési mintáktól és fenntartani a stresszmentes állapotot, vagy épp megtanulni az abból történő kilépést.

A “Gyakorlatban a szülők” zárt Facebook csoportban szülői mintákat keresgéltünk, miközben érkezett egy őszinte és nagyon alapvető kérdés.

“Mit lehet tenni, ha felismerem, hogy ugyanazt teszem a gyermekemmel, amit a szüleim velem? Nem ezt szeretném, mégis előtör.”

Hálás vagyok ezért a kérdésért. Valaki szembe nézett a problémával!

Igen, sokak életében előfordul, hogy próbál szuper anyu/apu lenni, mégis becsúsznak olyan megnyilvánulások, ami finoman szólva is nem tölti el büszkeséggel.

Személyiségünk egy részét genetikánkban már megkapjuk a szüleinktől, nagyszüleinktől, felmenőinktől. A másik része azonban a fejlődésünk során átélt tapasztalatokból tevődik össze. Mindkettő olyan viselkedési mintákat alakít ki, amelyek észrevétlenül kapcsolódnak be az élethelyzeteinkben.

A gyermek számára a szülő az elsődleges minta az élet bármilyen területét nézzük is. Még mielőtt a beszédet, járást elsajátítaná, már komoly “tanulmányokat folytat” az érzelmek kezelésére. Számos anyuka tudna beszámolni arról, hogy ha a várandósság alatt stressz érte, hogyan viselkedett a baba – rugdosott, befeszült a hasa stb. A születés után a szülők verbális és non-verbális kommunikációját is átveszi a gyermek és mivel a szülő a gyermek számára a fennmaradása záloga, ezért tökéletesen bízik is benne, kétsége sincs afelől, hogy a tőlük látható az egyetlen és követhető mód.

A mai szülők az ő szüleiktől tanulták kezelni az érzelmeiket, ők pedig szintén a sajátjaiktól kaptak valamit és formálták tovább.

Nagyon nehéz tehát a fenti fogadalmat megtartani, hacsak nem kezdjük el a felvett mintákat felismerni és átalakítani!

A érzelmek kezelésére tipikus módszerek az elfojtás, hárítás és a tagadás.  Ha konfliktus adódik, azt azonnal támadásként éljük meg, vagy elmenekülünk a probléma elől vagy azonnal támadásba lendülünk, esetleg elbagatelizáljuk, úgy teszünk, mintha probléma nem is lenne.

Egyik változat sem vezet eredményre, mert az egyik belül rombol, a másik kívül, a konfliktus pedig megmarad.

A cél a helyes érzelemkifejezés elsajátítása.

Stresszhelyzetben a korábbi életünk hasonló helyzetében kialakult mintákat ismételjük – nem megy más! Ha mondjuk a gyermek már sokadik türelmes intésedre is veszélybe sodorja magát, a féltése elragadhat és előfordulhat, hogy kiabálsz vele – mert ezt a mintát láttad. A mélyben a viselkedésünket ettől sokkal erőteljesebb traumák is meghatározhatják! Egy illat, egy szín, egy szituáció beindíthat olyan viselkedési formát, ami olykor még számunkra is meglepő. 

De ki nyomkodja ilyenkor odabent a gombokat? A bennünk élő sértett gyermek? A szülői minta?

A gyermekkorunkban megélt sérelmeink ilyenkor előtörnek és ugyanazokat a mintákat fogjuk ismételni, amit ott láttunk! Amíg a fejedben újra játszódó minták moziját látod, nem tudsz ráhangolódni a gyermekedre! Nem az ő valóságát látod!

Egy kommunikációs tréingen rávezető gyakorlatot mutattam a résztvevőknek, hogyan tudnak ráhangolódni könnyedén másokra. 

A feladat az volt, hogy a résztvevők párokban néhány percig üljenek egymással szemben és egy bizonyos pontra fókuszálva hangolódjanak egymásra. A gyakorlat elvégzése során meglehetősen érdekes dolgot találtak a velük szemben ülő társukban: a másik embert, annak valódi lényét. Sikerült lekapcsolni saját szűrőjüket, leállítani a saját érzelmeik másokra való kivetítését, mögé nézni a társuk felszínen megmutatkozó érzéseinek és meglátták a valódi arcát! Fantasztikus élmény volt. A gyakorlat kb. 2 percig tartott és egész más szemléletet kaptak a jelenlévők a társukról.

Igaz volt ez azokra is, akik már sok éve ismerik egymást!

A gyakorlat célja az volt, hogy alkalmazzák a ráhangolódás eszközeként a párkapcsolatukban vagy a gyermekükkel kapcsolatban.

Az eredmények egyeztetése során még inkább megértettem, hogy mennyire felületes kép alakul ki a körülöttünk élő emberekről és csak egy kicsit kellene ráhangolódni a másikra ahhoz, hogy ráérezzünk a valódi énjére. A felismerés mindenkit megdöbbentett.

Érdemes a felszín mögé nézni, hiszen lehet, hogy valaki épp zaklatottnak tűnik, mert egy megoldandó feladat áll előtte és izgatott, de a lényegisége mégis a nyugalom. Ezt is tapasztaltuk a tréningen.

Mennyi félreértés kerülhető el a ráhangolódással, mennyivel egyszerűbb lehet az élet a társas kapcsolatokban! Csak némi odafigyelés, csak egy kis felismerés, na és persze hajlandóság ennek az egyszerű lépésnek a megtételére…

Emberek vagyunk és generációról generációra próbáljuk csiszolgatni, javítani a szüleink nevelési formáját. A hozott minták bekapcsolása miatt előfordulhat, hogy nem úgy nyilvánulsz meg, ahogy azt szeretnéd. Ha utána megnyugtatod magadat és a gyermeked, akkor feloldod a feszültséget mindkettőtökben – magyarázd el, mi történt, bármilyen pici is a gyermek.

Ismerd fel mielőbb a káros mintát, nézz vele szembe és lépj ki belőle! Hozz létre új mintákat!

A Varázskelléktár szülőknek szóló programján számos gyakorlatot is kapnak a résztvevők ennek tudatos kezelésére.

Azok az érzések, amelyeket elnyomtunk, nem fejezhettünk ki gyermekkorunkban, később visszatérnek felnőtt élethelyzeteinkben is. Mivel nincs elképzelésünk arról, hogy ezekkel mit lehet kezdeni, a gyermekünk nevelésénél is csak a felvett sablont fogjuk tudni alkalmazni!

A tudatosság elsődlegesen nem azt jelenti, hogy amikor jön a probléma, átgondolom, miket olvastam, hallottam és majd alkalmazom. Sajnos stresszhelyzetben ez nem működik. A tudatosság azt jelenti, hogy folyamatosan dolgozunk önmagunkon, felderítjük a viselkedési mintáinkat és létrehozunk helyettük olyat, amely stressz esetén is elfogadható számunkra és a környezetünk számára. A megterhelő, stresszes állapotokat ugyanakkor igyekszünk minimalizálni.

Számos kiváló lehetőség van arra, hogy nem csak a gondolataink, de az érzéseink, sőt, még testi megjelenésünk is változáson menjen keresztül.

Ezt összességében úgy nevezhetnénk, hogy önismereti munka.

Nem felelősöket keresünk és nem hibáztatunk senkit. A cél, hogy megértsük elsődlegesen önmagunk működését, megértsük a szüleinket, hogy elfogadhassuk őket mindazzal, amit adni tudtak számunkra. Ezek az önmagunkon való munkák az alapok ahhoz, hogy ráhangolódhassunk gyermekeinkre, egy más minőségű gyermeknevelésre.

Ha érdekel a tudatos, ráhangolódó gyermeknevelés, csatlakozhatsz a “Gyakorlatban a szülők” zárt csoporthoz a Facebook-on. A csoport lehetőséget ad a felmerülő kérdések egymás közötti, illetve szakmai egyeztetésére.

Különböző gyakorlatokkal, tesztekkel, a részt vevők tapasztalataival lépünk egyre közelebb önmagunk felé.

Gyakorlati központú tréningekről és szülőknek szóló csoportokról bővebben itt olvashatsz.

A ráhangolódó gyermeknevelés cikksorozat első részében arról olvashattál, hogy miért fontos felismerni az automatikusan lejátszódó mintákat.

A következő részekben megtudhatod milyen általános családi minták működnek és azok milyen következményekkel járnak.

 

 

 

Kíváncsi vagyok a véleményedre!