Sulira FEL!

A Cherokee Indián tanmese megfelelő indításnak bizonyult, hogy feltérképezzük a gyerekek érzéseit az iskolakezdéssel kapcsolatosan, magasba röptessük a félelmeket és megfogalmazzuk azokat a belső hangokat, amik segítenek megmászni az új tanév meredek “palánkját”.

A békaverseny

Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra…
Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbe gyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, és vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.
-Úgy sem sikerül nekik! – mondta egy nyúl. Amikor kimondta három béka le is esett a földre.
-Túl gyengék ehhez! – harsogta a medve, és tíz béka megint lepottyant a talajra.
-A békák nem is tudnak falat mászni! – nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról.
Ez így ment egészen addig, míg csupán csak egy béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.
-Le fog esni! – morogta a farkas, de nem így történt.
A béka felért a csúcsra. Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.
-Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? – kérdezte a róka.
-Mi a titkod? – kérdezte egy másik béka.
-Gyakoroltál? – szegezte neki a kérdést a farkas.
Csakohogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET.
Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak a saját, belső hangját hallotta: Feljebb, feljebb, feljebb! – mondogatta magában.
Tudta, hogy képes rá, és nem vették el önbizalmát.
Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal, akik ezt súlykolják belénk. Tanuljunk meg a kellő időben süketté válni!

Így szól a mese. Természetesen nem kell süketnek lenni ahhoz, hogy az önbizalom hangját kövessük. Minden gyerekkel igyekeztünk megtalálni azt a mondatot, ami az ő “Feljebb, feljebb” hangja lesz a tanév során.