A korai gyermekévek sérüléseinek következményei
A konzultációk során minden esetben eljutunk valamilyen kora gyermekkori sérülésig. A korai gyermekévek sebei éppúgy éreztetik hatásukat a 70 fölötti kezeltek esetében, mint a 6 éves gyermeknél. Szorongást, pánikbetegséget, tanulási és viselkedési zavarokat éppúgy okoznak ezek, mint önértékelési, függőségi, vagy nárcisztikus problémákat. Mindenkinél eltérő a történet, az ő saját megélése kerül elő az oldás során, mégis általánosíthatók és csoportosíthatók a pici gyermekkorban elszenvedett sérülések következményei.
| Kötődési problémák | A világot nem látod megbízhatónak és kiszámíthatónak, ezért bizalmatlanság, gyanakvás, elszigetelődés és kapcsolati problémák jelentkezhetnek. Nehezebben tudsz ráhangolódni mások érzelmi állapotára és véleményére. |
| Biokémiai zavarok | Hiperérzékenység a fizikai érintésre, analgézia (fájdalomérzet hiánya), lelki problémák szomatizálása, gyakori egészségügyi problémák, túlzott éberség, mellyel igyekszel elkerülni a traumák újraélését. |
| Érzelemkontroll zavarai | Könnyen kiváltott, nagy intenzitású érzelmek, nehézségek az érzelmek lecsillapításában, az érzelmek és belső történések kifejezésében, krónikus és elhúzódó lehangoltság, üresség és közöny, tartós késztetés az öngyilkosságra, a harag szélsőséges elfojtása vagy kimutatása. |
| Tudathasadás | Tudatmódosult állapotok, amnézia, öntudatlan állapotok és deperszonalizáció. |
| Ösztönök irányításának problémái | Gyenge önkontroll, önromboló magatartás, agresszió, alvászavarok, evészavarok, szenvedélybetegségek, ellenállás és túlzott alkalmazkodás. |
| Kognitív zavarok | Figyelemzavar, életvezetési problémák, tanulási zavarok, nyelvtanulási nehézségek, nehéz összpontosítani a feladatokra és teljesíteni azokat, nehéz előre tervezni. |
| Szegényes én-fogalom | Az én folyamatos és elvárható érzékelésének hiánya, alacsony önbecsülés, túlzott szégyenérzet és bűntudat, általános érzés, hogy nem tud hatékonyan bánni a környezetével, meggyőződés, hogy súlyos trauma által sérült |
| Nárcisztikus problémák | Nem ismeri el a hibáit, úgy érzi, folyamatosan a középpontban kell lennie, nincs kapcsolata az érzéseivel, feljogosítva érzi magát, hogy különleges bánásmódban részesüljön, grandiózussá felnagyított énkép, drog, alkohol vagy ételfüggőség, az empátia hiánya. |
Forrás: Dr. Janae B. Weinhold, Barry K. Weinhold
Hogyan jönnek létre ezek a sérülések?
Vannak olyan esetek, amikor még a kezelt személy számára is banálisnak tűnő eset okozott sérülést és a későbbiekben erőteljes viselkedési mintát. Ilyen például az a hölgy, akit kisbabaként nem vettek ki a kiságyból akkor, amikor ő játszani akart a testvérével a szőnyegen. Csak ült és nem tudta kifejezni magát és közben a rácsokat látta maga körül. Felnőtt korában az önkifejezés blokkjával foglalkoztunk.
De vannak ettől jóval traumatikusabb események is, amelyek a gyermeket érhetik. Ilyen például az, ha a gyermeket születése után elválasztják a szülőktől (koraszülés, betegség), nem kap megfelelő gondoskodást, állandó lebecsülés, verbális vagy non-verbális agresszió éri. Számos esetben jön elő oldásban az óvodai, bölcsődei beszoktatás hiányossága vagy az ott megélt sérelmek.
Ezek az események olykor mélyen megbújnak a tudatalattiban és olyan viselkedési mintákat indítanak be, amelyek olykor fel sem ismerhetőek – annyira természetesnek tűnnek, vagy hiába igyekszünk változtatni rajtuk, önerőből nem sikerül.
Érdemes mielőbb feltárni a viselkedési minták hátterében álló, gyermekkori sérüléseket. Egyrészt a saját életünket egyszerűsítjük le ezáltal, hiszen nem ugyanazokat a viselkedési mintákat ismételjük, hanem új, számunkra előnyösebb megoldásokat leszünk képesek létrehozni. A gyermeknevelésben és a párkapcsolatban is erőteljesen érezteti a hatását a megélt traumák feldolgozása, hiszen nem másoktól (párunktól, gyermekünktől) várjuk annak begyógyítását. A tágabb család és természetesen a társadalom is jól jár azzal, ha mindenki igyekszik minél inkább feldolgozni a mélyen rejlő sérelmeit, hiszen azokat nem vetítjük ki a környezetünkre.
Kiegyensúlyozott mindennapok, békés együttélés, társadalmi együttműködés érhető el azáltal, ha szembe nézünk azzal, hogy van feldolgozandó trauma. A fenti esetek erőteljesen felhívják erre a figyelmet. Megtenni ezt a lépést önmagunk felé tudatosságra és a saját életünkért vállalt felelősség tudatára vall.
Törj ki az életedet korlátozó minták világából és éld valódi önmagad!
Bővebben:
Mészáros-Papp Katalin
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.