Megható ölelés

Megható ölelés

A találkozónk közepén ültem és néztem a kisfiút. Megdöbbentő volt a változás, amin keresztül ment szeptember óta. Ránéztem és azt éreztem, rendben van. Összeszedetten beszélt, elmesélte a nehézségeit, azokat is, amik akkor merültek fel, amikor a gyakorlatba próbálta átültetni, amiket megbeszéltünk. Mert gyakorolt! Hitelt adott a szavaimnak és amikor valamivel elakadt, megkérdezte, hogyan tovább. Ami nem ment, azt oldottuk. Három, négy alkalom? Nagyra tartottam az eredményéért és a hajlandóságért, ahogyan együtt dolgozott velem.

A találkozónk végén mindig kitesztelem, hogy van-e szükség következő alkalomra. Az izomválasz egyértelműen azt jelezte, hogy nincs. Amikor ezt elmondtam neki, láttam a szemén, hogy megijedt. Azt hittem, örülni fog, hogy egy plusz foglalkozástól megszabadul. De nem így történt. Fontosak számára a találkozóink, mert irányt adnak az életének, amit ő szépen meg is lovagol. Éppúgy, mint a felnőtt vendégeim közül is sokan, akik ráéreznek, mit eredményez az életükben egy-egy alkalom.

Megnyugtattam, hogy ez egy nagyon jó hír, azt jelenti, hogy jól van! Bármikor felhívhatnak, ha úgy érzi valamivel foglalkoznunk kell. Csak szól anyának és beszélünk. A csoportban pedig úgyis találkozunk. Ekkor megkönnyebbült, nagy levegőt vett és átölelt. Lényegében a nyakamba ugrott.

Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy sikeres együttműködés.

Legyen sok ilyen őszinte, hálás és jóleső ölelés a világban!

Fotó: freepik.com