A fedősztori
A fedősztori az, amit most nézel. Az életed, a nehézségeid, a problémák a munkahelyeden, a kapcsolataidban, a családodban. Fedősztori a betegséged, a válásod, a pénzügyi problémád. Fedősztori a gyermeked viselkedési problémája és a tanulási nehézsége.
Az életed nehézsége fontos feladattal bír. Fel szeretné hívni a figyelmedet egy korábbi sérelemre, traumára, amit megéltél. Mondhatnám úgy is, hogy ami most játszódik körülötted, az csak tünet. De ami még ennél is érdekesebb, hogy a sérelem és trauma nem biztos, hogy a te életedben történt, hanem egy olyan eset is lehet, amit a családodban, a génekben cipelsz. A jelened lehet egy családi traumának a tünete is.
Genetikai kutatások alátámasztják, hogy a stressz és a hatására felvett viselkedési forma tovább öröklődik a családon belül.
Ilyen például a Harvard Egyetemen zajló epigenetikus kutatás, a Haifai Egyetem patkánykutatásai, az Emory Egyetem egérkutatásai, emellett számos pszichiáter publikációja támasztja alá a genetikai viselkedés öröklés működését.
Bert Hellinger, a családállítás atyja és számos más terapeuta, pszichiáter, aki követte az ő elméletét, alátámasztotta már azt is, hogy nem csak genetikai felmenők szerepével azonosulnak a leszármazottak, de sok esetben a mellékágon belépő szereplők terheit is átveszik. Ilyen lehet egy elhagyott első feleség, egy megcsalt vőlegény, egy elhunyt testvér stb. A családállítás általában csoportban végzett foglalkozás, ahol valaki problémájának a feltárásához a résztvevőket állítják fel, ők testesítik meg a problémát adó egyén családját és így következtetnek a családban zajló dinamikára.
A kineziológiában használt generációs oldás is kiválóan alkalmas az ilyen családi sérelmek felkutatására és oldására.
Azt tapasztalom, hogy a legtöbb esetben a jelenbeli élethelyzetek visszavezethetők valamilyen generációs sérelemre, a felmenőink által megélt és fel nem dolgozott traumára. A visszavezetés egy folyamat, előbb a fogantatástól a jelenig megélt sérelmek feldolgozásával foglalkozunk, majd gyakran generációs oldást végzünk. Ennek előnye, hogy mindig egyénre szabottan, izomtesztelés alapján határozzuk meg azt, amivel foglalkozhatunk az adott napon. Minden információt a kezeden tesztelünk ki, így elkerülhető az oldást végző szubjektív véleménye és az, hogy olyan dolgot hallj vagy láss, amire nem vagy felkészülve.
Nézzünk néhány példát a fedősztorira
A fedősztori
42 éves férfi, nevezzük Oszkárnak, elköltözött a feleségétől, mert olyan dolgokat vár el tőle, amikkel képtelen azonosulni. De a gyermekei életéből nem szeretne eltűnni, maximálisan vállalja értük a felelősséget és akár napi szinten is gondoskodik róluk. Az egyetlen akadály ebben a feleség, aki Oszkár véleménye szerint nem képes korrekt, a gyermekek érdekeit szem előtt tartó kommunikációra a férjjel. Oszkár úgy dönt, hogy segítséget vesz igénybe, mert ez a helyzet teljesen felőrli. Az első konzultáció alkalmával feloldotta azt a traumát, aminek a “tünete” volt a felesége. Amint megértette, hogy a feleség mire mutat rá Oszkár életében, és létrehozott egy képet arról, milyen együttműködésre vágyik a gyermekei érdekében a feleségével, azonnal meg tudták találni a közös hangot. A második alkalommal már arról számolt be, hogy mindent meg tudtak beszélni és a felesége felhívja, hogy segítségét kérje a gyerekek programjainak menedzselésében. De minek a második alkalom? Oszkár szeretne új párkapcsolatot, de nem szeretné azt, ha a korábbi sikertelenségei ismétlődnének.
A probléma gyökere
A második alkalommal azt néztük meg, miért vannak kudarcra ítélve a párkapcsolatai. Sokak szerint a genetikánkban hordozott viselkedési mintákat nem lehet megváltoztatni. Szerencsére ez nem így van. Generációs oldást végeztünk, amelyben Oszkár először kissé hitetlenkedve nézett az üknagypapától visszafelé indulva a történetben, de minden viselkedési formában magára ismert. A dédnagypapához érkezve kezdett felcsillanni a szeme, mert róla már hallott történeteket. A nagypapához és anyukához érkezve minden kételye elillant. Tragikus hirtelenségű haláleset történt a családban, amikor az édesanyja 18 éves volt. Az édesanya ezt a traumát nem tudta feldolgozni, sőt, tovább vitte a gyermeke életébe is. Mivel alap érzelemmé vált számára, hogy elhagyják őt, a férjével sem tudott együtt élni. A veszteségtől való félelem a párkapcsolatába került. Külön költözött a férjétől. A fia azonban nem szeretett volna választani a szülei között. Ezért 18 évesen visszaköltözött a nagyszülőkhöz. Édesanyja saját 18 éves korában is elveszített valakit, aki fontos volt számára, majd a gyermekét is, amikor a gyermek volt 18 éves. A séma ismétlődni látszott Oszkár életében is. Harmadik oldásra nem volt szükség.
Van lehetőség arra, hogy kilépj az örökölt viselkedési mintákból. Ehhez fel kell tárnod a múltbéli traumákat és feldolgozni azokat.
A fedősztori
Márton 10 éves volt, amikor az anyukája kétségbe esetten telefonált, hogy újra vizelet tartási problémákkal küzd a fia. Korábban már foglalkoztunk ezzel a témával és évekig tünet mentes volt a kisfiú. Márton erőteljesen elzárta az érzelmeit és sokáig rágódott rajtuk. Jó tanuló, jó sportoló kisfiú, de nem tudta feldolgozni a “kudarcokat”, főként az őt ért igazságtalanságot. A legnehezebben azt élte meg, hogy az iskolában a tanító néni úgy szidta le, hogy nem is ő volt az elkövető. E mellé még közölte a kisfiúval, hogy „ha az anyukája még egyszer bemegy hozzá, abból baj lesz”. Valami most érett meg Mártonban a feldolgozásra.
A probléma gyökere
Apai generációban találtunk egy kisfiút (2 éves), akit súlyosan bántalmaztak és nyomorúságos körülmények között élt. Az édesanya nem tudta őt megvédeni, mert az apa “vele is azt csinálta”. A történet könnyedén összeállt, a hozzá kapcsolódó érzéseket is gyorsan fel tudta dolgozni a kisfiú. Igazságtalanság, kiszolgáltatottság, elfojtott érzelmek, szorongás, a védettség hiánya. A történet hasonló a jelenben is, szerencsére finomabb a bántalmazás formája és jó körülmények között él, de a fiú számára épp eléggé megterhelő: indokolatlanul bántják és anya nem védheti meg! Az apai ágon cipelt terhet érzelmi oldással és egyéb technikákkal oldottuk, ami után Márton megkönnyebbült, a vizelet tartási probléma már másnap javult.
|
Nagyon nehéz válogatni a fedősztorikból, mert mindegyik óriási felismerés és tanulság. Például:
Sorolhatnám… |
Ami megdöbbentő volt számomra, hogy családfa kutatással foglalkozó ismerősöm a generációs oldáshoz hasonlóan a családok történeteinek vizsgálata során hasonló felfedezéseket tett a jelenlegi fedősztorik és a családok múltja között.
Nézzük Ági családfa kutatási történeteit
Lassan húsz éve foglalkozom családfa, illetve családtörténet-kutatással. Mivel a saját őseim felkutatását követően többször készítettem ajándékba a barátaim körében családfát, így az általam feldolgozott adatok meglehetősen tág kört ölelnek fel (mind területi, mind társadalmi, mind időbeli szempontból).
Először tegyünk különbséget a családfa-, illetve a családtörténet-kutatás között. Az első alatt azt értem, hogy hivatalos feljegyzések – legfőképpen anyakönyvek születési, házassági és halotti adatai – alapján feltárom az előző generációk családi kapcsolatait és leszármazását. A családtörténet-kutatás ezt egészíti ki, idetartozik a szájhagyomány, a korabeli lapokban, könyvekben megjelent információk és a helytörténeti munkákban szereplő információk egybevetése a család történetével. Tehát jobbára olyan adatok és tények feltárását végzem el, amelyek egykor valóban megtörtént eseményeket dokumentálnak. Kivétel a szájhagyomány, amelyben olykor előfordulhat némi információtorzulás, de ezért cserébe kárpótlásként olyan részletek is felbukkannak, ami egy hivatalos forrásban soha (például:” az üknagypapának akkora hangja volt, hogyha kieresztette, betöltött egy marhalegelőt”, vagy a „szépnagymama nagyon szép, de büszke asszony volt”, stb. …).
Ennek a módszernek a legnagyobb előnye az, hogy teljesen tényszerű és bizonyítható eredménnyel szolgál. Ezzel szemben két korlátja van: egyrészt időben behatárolt (hiszen a legtöbb helyen az 1700-as évek elején kezdődött az anyakönyvezés), másrészt a kinyerhető információk köre is szűk: hol élt az adott ős, milyen vallású volt, mivel foglalkozott, milyen családi, baráti kapcsolatai voltak.
Ezen korlátok dacára az adatokban, illetőleg az adatok és a szájhagyomány összevetése során felfedezhetőek bizonyos összefüggések, feltűnően ismétlődő történetelemek, amelyek kiterjedtségük vagy egyediségük miatt már nem írhatóak a véletlen számlájára.
Először az S. család kutatása során, a családfaábra megrajzolása közben figyeltem fel erre a jelenségre. A család első ismert őséről annyit tudunk, hogy az 1700-as évek elején német területről érkezett a Dunakanyarba. Az adatok alapján egy kiterjedt családfát lehetett felvázolni, ahova felkerült mindenki, aki a S. nevet viselte az 1710-es évektől napjainkig. Ismétlődő minta volt, hogy amennyiben egy fiúgyermek az édesapja keresztnevét kapta, akkor nem élhette meg azt a kort, hogy családot alapíthasson (7 generáció – 300 év – alatt 11 eset). Amennyiben az első ilyen gyermek halála után született olyan testvér, aki újra ugyanazt a nevet kapta, az már kapott esélyt a családalapításra (3 eset). Mivel az anyakönyvek a koraszüléseket nem dokumentálták, feltehetően ennek köszönhetjük, hogy a háromszáz év alatt a fent vázolt séma alól összesen három egymáshoz hasonló kivétel akadt a legutolsó 100 év folyamán (amikor az apa nevét viselő fiú mégis családot alapított). Mindhárom alkalommal korán elhalt, s csupán két leány leszármazott maradt utána.
Akadtak ennél nehezebben feltárható, bonyolultabb esetek, amelyek napvilágra hozatala során némiképpen a szájhagyományra is támaszkodni kellett. Szépen látszik a sorminta: ez esetben az anyai nagyapáról szállt a fiúunokára a megismétlendő fedősztori. Az első dokumentált eset lényege, hogy született egy Anna nevű, házasságon kívüli gyermek 1855-ben. Édesanyja tapasztalatlan, 17 éves leány, édesapja egy házas ember, akinek előtte és utána, sőt ővele párhuzamosan is születtek gyermekei a házastársától. A következő történetet harapófogóval, sarokba szorításos technikával kellett kihúznom az idős családtagokból: Anna egyik fiának, nevezzük őt „K”-nak, házasságkötése előtt harmadfokú unokatestvérétől szintén született egy leánygyermeke („…anna”), azonban a törvénytelen gyermek édesanyját nem volt hajlandó feleségül venni. Ennek a gyermeknek a további sorsát homály fedi, azonban K. későbbi házasságából egymás után 7 leánygyermek született, ami meglehetősen ritka mintázat. K. egyik leányának fiúgyermeke, aki szintén a K. nevet viselte, újra megismételte a fedősztorit: házasságkötés előtt negyedfokú unokatestvérétől gyermeke fogant: („…anna”), de ez esetben erős szülői nyomásra utóbb megköttetett a házasság. Ifjabb K-nak kettő fiúunokája van…
Vannak olyan esetek, amelyek jelképesen hozzák vissza a múltat.
Amikor a fiam még pocaklakó volt, olyannyira betekerte magát a köldökzsinórral, hogy mozdulni sem tudott, s esélye sem volt arra, hogy természetes úton megszülethessen. A köldökzsinór 1,5 m volt – 3-szor nagyobb az átlagnál. Évekkel később tudtam meg – csodával határos módon –, hogy a dédnagymamámnak volt egy leánytestvére, akit terrorizált a férje, ezért szegény nem látott más kiutat, mint azt, hogy felakasztja a gyermekét, aztán magát. Végül a kisfiút levágta a kötélről, így ő túlélte, de az édesanya meghalt… azóta is motoszkál bennem a kérdés, hogy vajon volt-e még egy gyermek a pocakjában…
Olykor a neveknek is van jelentősége. Dédnagyapám sógornője viselte a Viola Julianna Erzsébet nevet, de ezt csak öt éve derítettem ki. Semmit nem tudott senki sem róla, sem a nevéről; de azóta a mi családi águnkon minden második generáció összerakja ezt a nevet (szüleim, illetőleg gyermekeim generációja). Egyik részét családban született gyermek kapja – akár áttételesen, Ibolya formájában (ami egy és ugyanaz) –, másik része házasodás útján kerül be a családba. A gyermekeim generációjában két leány és öt fiú van. A két lány neve: Viola és Anna… Azóta kiderítettem, hogy az eredeti név viselője egy tündéri, aranyos és jóságos asszony volt, akinek a családba kerülése hatalmas indulatokat kavart néhány családtag lelkében.
| A példák szinte vég nélkül sorolhatóak; van összefüggés a túlreagált események, indokolatlanul erős félelmeink, ép ésszel érthetetlen helyzetbe sodródásaink, jelen életünk eseményeivel indokolhatatlan életérzéseink, látszólag logikátlan döntéseink és a családunk múltja között. Az összefüggéseket a múlt ismeretében megérthetjük, így azok az érzelmek, amelyeket egy-egy családtagunk helyett akarunk megélni az életben, a megértés által a helyükre kerülhetnek. |
A családunk történetének ismerete annak a mélyről fakadó erőnek és tartásnak a kimeríthetetlen forrása, ami azokat az őseinket jellemezte, akik átélték a 19-20. század kataklizmáit és ennek ellenére mégis emberek maradtak az embertelenségben.
Kata és Ági történetei mind-mind ismétlődő családi mintákról, feldolgozatlan traumákról tanúskodnak. Amikor a két különböző területen dolgozó szakember ugyanazt tapasztalja és elkezd sztorizgatni, csak egy kérdés marad: hogyan osszák meg ezt másokkal is?
A fenti történetekkel az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmedet arra, hogy a hozott viselkedési formáid és a megélt élethelyzeteid kimozdíthatók és élhetsz olyan életet, amilyet szeretnél.
Nézd meg a fedősztorid és kezdj el mögé látni. Az életed nehézsége valóban a Te problémád? Vagy inkább a Te lehetőséged és feladatod, hogy lerakd a családi terheket?
Lepakolva a családi batyut könnyebb elérni a céljaidat. Még azokat is, amiket eddig lehetetlennek véltél. Sok esetben az egészségügyi problémákat is erőteljesen meghatározza a „lelki” (érzelmi) háttér. Van olyan eset, amikor az oldás után megoldódik a testi probléma és van olyan, amikor olyan külső megoldás jön, ami addig elképzelhetetlen vagy ismeretlen volt.
Érdemes átgondolnod, hogy az a nehézség, amiben éppen vagy, hogyan hozható összefüggésbe a családoddal. Itt sosem felelősöket keresünk és nem hibáztatunk senkit. A cél az, hogy feldolgozd magadban a családtagjaid sérelmeit és az azok következtében kialakult érzelmi, testi blokkokat feloldd. Minőségi változást érhetsz el az életedben! Elárulok még valamit: akik eddig ilyenforma oldáson vettek részt, a családjuk életének pozitív változásáról is beszámoltak!
Vágj bele egy nagy kalandba és tedd le a hozott viselkedési formákat. Szeretettel kísérünk ezen az úton. További információval és megoldási javaslatokkal szívesen állunk rendelkezésedre.
Mészáros-Papp Katalin
kineziológus
30/456-5430
Szigeti Ágnes
családfa- és családtörténet kutató
30/316-6650
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.