A 24 órás tükör

Virtuóz zongoristák játéka a piros gombokon

Az élet számos fantasztikus eseménnyel gyönyörködtet. Az első szerelem, egy forró fürdő, finom vacsora, séta a nyár esti égbolt alatt, a karácsonyi hangulat, a házasság… Kisebb-nagyobb örömök. Számomra semmi sem volt ahhoz fogható öröm, amikor a gyermekeim megszülettek. Kit érdekelt a fájdalom, kit érdekelt a munka, csak mi, az új család.

A túláradó öröm akkora erőt adott számomra, hogy nem éreztem fáradtnak magam, csak örülni akartam, kiélvezni minden pillanatot. Babázni. Egy délután csodás pillanatot éltem meg a kislányommal, amikor kinyitotta a szemét, olyan volt, mint a kristálytiszta tó vize. Tudtam, hogy üres az élete naplója, még bármit beleírhatunk.

Egyben biztos voltam, meg akarom őrizni a tisztaságát!

A sokadik át nem aludt éjszaka után már az örömöt valami egészen más kezdte átvenni. Először csak a felelősség nagyságától való rémület. Majd egész furcsaságokat kezdtem megélni. Rendszeresen bevillant a saját gyermekkorom…

Azonnal kutatásokba és erőteljes önmegfigyelésbe kezdtem. Már régóta komolyan foglalkoztatott minden, ami önismeret, de ez alaposabb odafigyelést igényelt.

A gyermek születése automatikusan beindítja a saját gyermekkorunk emlékeinek moziját. Egyszerűen előtörnek a rosszul megélt élethelyzetek, a traumák.

A korábbi önismereti munkának köszönhetően hamar rájöttem, hogy itt van az önámítás vége! Eddig maszatolhattam, hogy milyen frankó vagyok, ámíthattam magam és találhattam ki magyarázatokat, szépítéseket. Tudtam, hogy gyermekem mindent felfog a körülötte lévő világból, hogy a gyermek betegsége nekünk jelent valamit, tudtam azt is, hogy ami zavar vagy idegesít, azt magamban kell rendbe tenni. Mindent tudtam – fejben. Csak megvalósítani volt nehéz, hiszen a hozott traumáim és nevelési mintáim rabja voltam. Frusztrált a feszültség, hogy nem tudok olyan anya lenni, amilyen szeretnék. De ha tudom, akkor miért nem megy? Miért nem működnek a könyvek és jó tanácsok, amiket elolvastam?

Gyermekeink növekedésének elkerülhetetlen része, hogy 24 órában tükröt tartanak elénk, amibe betekintve rájöhetünk, hogy mik azok a traumák, amiket mi magunk éltünk meg gyermekkorunk idején. A felismerés sokat jelentett. Elkezdtem a gyermek reakcióinak, betegségeinek okát önmagamban keresni. Sok mindent megértettem gyermekkoromból. Majd arra is rá kellett jönnöm, hogy a gyermeknek van egy apukája is, aki felé szintén fordul a tükör. Ha ketten együtt voltunk a gyermekkel, akkor főként a mi kapcsolatunkra utalt. Megmutatta, ki a domináns a családban, milyen a kettőnk közötti viszony. Ha kiegyensúlyozott volt a kapcsolatunk, akkor ő is az volt, ha volt köztünk feszültség, akkor megmutatta ő is. Később persze már a bölcsi, ovi is szerepet játszik a viselkedésében, de ennyire most ne rohanjunk előre.

Amikor növekedett a gyermek, megfigyelhettem, hogy milyen viselkedési formái zavarnak. Lassan kiviláglott rajta keresztül, hogy mi az, ami belőlem ered benne és azért zavar, majd sikerült elválasztani, hogy mik a férjem  dolgai.

Hosszas hasonlatkeresgélés után sem találhatnék jobb kifejezést erre, mint ahogy hegedűművész barátnőm ezt a problémát megfogalmazta:

“Áruld el, hogyan tudnak ennyire tökéletesen virtuózan zongorázni a piros gombjaimon? Konkrétan, 4 szólamban fugázni?”

Úgy, hogy mi vagyunk a múzsák. Ezt a darabot mi magunk ihlettük. Pontosan mutatják, mik azok a területek, ahol fejlődnünk kell. Átveszik a mi viselkedésünket, majd megmutatják nekünk, hogy mit láttak tőlünk – ami persze minket kiborít, mert mi mást képzelünk arról amit csinálunk. Így pedig, hogy ott van szemben a valóság, lecsupaszítva, rettenetesen idegesít minket, mert nem tetszik! Pedig bennünk van! Tőlünk kapták! Na és amikor erre rájövünk, akkor szépen meg is találtuk, hogy min kell magunkon változtatni. Elsődlegesen önmagunk miatt, hiszen a hegedűművész kisgyermeke az én piros gombjaimat békén hagyja. Azt az én gyermekeim találják meg.  Mert nekem ők mutatják meg, mit láttak tőlem/tőlünk.

Szóval, ha megvannak a piros gombok, akkor máris neki lehet rugaszkodni annak, hogy az miért zavar minket. Az az életkor, amiben a gyermek épp van, és azok a körülmények, amik “kiverik a biztosítékot” a szülőkben, sokat segíthetnek annak feltárásában, hogy honnan is indult az aktuális zavaró viselkedési minta a szülőkben.

A felismerés lépései

  1. Valami zavar a viselkedésében.
  2. A viselkedése és az, hogy idegesít, nekem jelez valamit.
  3. Az én gyermekkoromban megélt traumáimra és az azokból összeállított viselkedési mintákra világít rá.
  4. Mi lehetett a trauma és mi a viselkedési minta?
  5. Hogyan tudom feloldani a traumát?
  6. Hogyan alakulhat át a viselkedési minta?

Valami zavar a viselkedésében

Egész egyszerűen valamilyen reakciót vált ki belőlem. Dühöt, heveskedést, félelmet vagy testi tüneteket, összeszorult gyomor, légszomj, heves pulzus stb. Onnan veheted észre, hogy beindult nálad egy korábbi trauma, hogy túlreagálod a helyzetet. Ha kiabálsz, ajtót csapkodsz, sértetten elvonulsz, biztos lehetsz benne, hogy újraélsz egy korábbi traumát.

Nekem jelez valamit

Ha megfigyelted, hogy túlreagáltál egy helyzetet, vagy a semmiből testi tüneteid keletkeztek, egyszerűen csak tudatosítsd, hogy ez most nem a valóság, hanem egy régi érzelem. Ilyenkor nehéz a valóságot és a megélt helyzetet különválasztani, de sajnos sok esetben nagy az eltérés a kettő között. A cél, hogy nyugodj meg és később gondold át, mi történt. Segíthet a gyors lehiggadásban, ha iszol egy pohár vizet, vagy a légzésedet figyeled.

Milyen traumára és viselkedési mintára utal

Nézd meg alaposan, mi történt, mielőtt kiborultál. Mit láttál, mit hallottál, mire gondoltál közben. Próbáld megfogni az érzelmet, ami elragadott: félelem, harag, bűntudat, sértődöttség…

A viselkedési minták beazonosításában segíthet, ha megnézed, hasonló helyzetben mit tettek a szüleid? Végezhetsz egy általános vizsgálatot is arra, hogy mit helytelenítettek ők benned és a külvilággal szemben. Majd vizsgált meg,  te ebből mivel értesz egyet?

Hogyan tudom feloldani a traumát

A gyermekkori traumáink egy része a tudatalattiban él, tehát valahogyan fel kell idézni ahhoz, hogy megoldható legyen. Az élethelyzetek, betegségek célja az, hogy ezekre a traumatikus sebekre emlékeztessen, így kéri a gyógyítását. A saját gyermekünkkel való felismerések tehát óriási esélyt jelentenek a traumáink feldolgozásához. Kellő figyelem mellett sok olyan helyzet juthat az eszünkbe, amelyet mi éltünk meg rosszul. Ha már az eszünkbe jutott, akkor fel is dolgozható. Megfelelő érzelmi stresszoldó technikával a régi rossz emlék eltávolítható. Ilyen stresszoldó technka például, hogy lufiba fújjuk ezt az emléket és a hozzá kapcsolódó rossz érzéseket.

A mélyebben rejlő traumák feltárását a kineziológiában a korregresszió teszi lehetővé. Ha a viselkedési minta nem a saját élettapasztalatból adódik, hanem genetikusan a családból öröklődött, a családállításhoz hasonlítható, generációs oldásnak nevezett módszeren keresztül nyílik lehetőség a feltárására és feldolgozására.

A viselkedési minta átalakítása

Ha megvan a trauma és a mögöttes érzelmek feloldásra kerültek, jöhet az új megoldás az adott élethelyzetre. Egyszerűen képzeld el, hogyan szeretnéd úgy megoldani az ilyen élethelyzeteket, hogy abból mindenki jól jöjjön ki. Elsődlegesen te tudd kezelni a helyzetet úgy, hogy az megelégedettséggel tölt el, másrészt a környezeted, gyermeked, férjed, tágabb környezeted is nyertes legyen.

Az önismereti út elsődleges nyertese Te leszel, hiszen ki tudsz törni a rád rakódott minták és szabályok nyomasztó terhe alól és olyan életet élhetsz, amelyben szabadnak érzed magad. Lehet saját, egyéni véleményed, meglátásod, élvezheted az életet a másoknak való megfelelés kényszere nélkül. Nyertes lesz a családod, hiszen, ha te jól érzed magad, velük is olyan minőségű kapcsolatot tudsz kialakítani, ami szeretetteljes és örömteli, a gyermeket önállóságra és szabadságra neveli, mások és a saját határainak a tiszteletben tartása mellett. Hatással leszel a barátaidra, a szűkebb és tágabb környezetedre. Hamar észreveszik, hogy jól vagy a bőrödben és tudni akarják majd, hogy csinálod. Önmagadért, a családodért, a társadalomért nézz bele bátran a 24 órás tükörbe.

Kincset fogsz találni: valódi önmagad.

Mészáros-Papp Katalin

 

Kíváncsi vagyok a véleményedre!