Külvilágod a belső valóságod szemüvegén keresztül
Képzeld el, hogy hirtelen a szemedbe világítanak egy projektorral. A fény, ami árad a készülékből, teljesen elvakít. Nem látsz semmit, nem tudsz tájékozódni, olyan hirtelen jött az egész és tehetetlennek érzed magad.
Így van ez abban az esetben is, amikor valaki meglátja benned egy olyan személyiségjegyét, amivel ő maga nem képes szembe nézni. Nem tudod, miért, hirtelen erőteljesen neked esik, támad, te meg csak állsz ott bénultan, mert úgy ért a helyzet, mint derült égből a villámcsapás.
Ilyenkor kivetíti rád azt a traumát, amivel megtagadta magában valamely személyiségjegyét és kapsz hideget-meleget anélkül, hogy látványosan bármit is tettél volna. Pedig tettél!
Jól megéled azt, amit a másik elzár magában!
Az effajta projekciók bármilyen közösségben felbukkanhatnak. Kiváló helyszín erre például egy munkahely, ahol egy lazább, könnyedén alkalmazkodó egyéniség megbotránkoztatja azt, aki valamiért egy merevebb, távolságtartóbb viselkedési formát vett fel élete során.
Gyakran előfordul az is, hogy a párkapcsolat a kivetítés színtere. Talán ezért is legalkalmasabb a párkapcsolat a személyiségfejlődésre, hiszen kellő tudatosság mellett itt tudjuk leginkább segíteni a párunkat a traumái feldolgozásában a mindennapi, közvetlen együttélés során.
Nagyon érdekes jelenségként figyeltem meg a projekciót szülői közösségekben. A meleg, gondoskodó szülő, aki összességében jól éli meg a családi életet, közellenségnek számít azok szemében, akiknek ugyanez a szerep problémát okoz: nem elégedett a házastársával, nincs türelme a gyermekneveléshez, szabadsága korlátozásának éli meg a családi köteléket.
De más társas kapcsolatban is megfigyelhető a projekció jelensége, legyen az szülő-gyermek, felnőtt-felnőtt, felnőtt-gyermek viszony.
Személyiségünk különböző részekből áll:
| szerető | utálkozó |
|
| engedelmeskedő | lázadó | |
| boldog | szomorú | |
| irányító | behódoló | |
| megtévesztő | szavahihető | |
| nőies | férfias | |
| felnőtt | gyermeki |
A táblázat forrása dr. Barry K. Weinhold és dr. Janae B. Weinhold
Ha ezek valamelyikét leválasztod magadról, nem élheted meg szabadon, akkor konfliktusba kerülsz azokkal, akik ugyanazt a személyiségjegyet jól élik meg.
Miből veheted észre, hogy kivetíted valamilyen megtagadott személyiségjegyedet?
– Bizonyos viselkedésű emberekkel nem szívesen találkozol, vagy kellemetlenül érzed magad a társaságukban.
– Zavar vagy kifejezetten dühít valamilyen viselkedési forma.
Hogyan léphetsz ki a projekcióból?
Meglehetősen nehéz beazonosítani, hogy a
külvilág eseménye valós vagy a belső világod vetít egy régi traumát az adott helyzetre és ezért éled meg ilyen erőteljesen.
Ha hirtelen haragot érzel, próbáld megfigyelni, mi indította el azt benned és miért talált az a valami kapaszkodót a belső valóságodban. Valóban ennyire kritikus az esemény vagy csak te éled meg rosszul? Előfordulhat, hogy egy teljesen ártalmatlan helyzetet a saját szűrőd alakít problémássá.
Ha a rossz érzéseidnek hangot adsz, próbáld úgy tenni, hogy később ne legyen lelkiismeret furdalásod a másikkal szemben való viselkedésed miatt. Beszélj csak az érzéseidről a másikkal szembeni támadás, vádaskodás helyett. Ez nem elfojtás! De ha támadod a másikat, akkor tudd, hogy kárt okozol benne, amit később magad is bánni fogsz, hiszen ezzel számodra fontos embereket üldözöl el magadtól egy nemtetsző viselkedés miatt.
Ezek az élethelyzetek arra tanítanak, hogy tartsd tiszteletben mások határait!
Figyeld meg, mi az, ami zavar másokban és azonosítsd be a személyiségjegyet.
Nézz szembe azzal, hogy különböző személyiségjegyeid vannak és azokat jól megélheted.
Keresd meg azt a traumát, amikor megtagadtad ezt a személyiségjegyedet és dolgozd fel.
De mi a helyzet abban az esetben, ha te az vagy, akinek a projektor a szemébe világít?
Ha kellően tudatos vagy, lépj ki a helyzetből – ez nem menekülés.
Ha bénultnak és tehetetlennek érzed magad, akkor tudnod kell, hogy áldozattá váltál és benned is beindult egyfajta viselkedési forma. Ebben az esetben ki kell lépned az áldozati szerepből és meg kell tanulnod meghúzni a határaidat.
Valamiért az áldozati szerepre hívja fel a figyelmed az illető.
Amit tehetsz, ha észrevetted magadon, hogy stresszhelyzetbe kerültél és bénult vagy, letapad a nyelved, nem tudsz logikusan gondolkodni, igyál egy pohár hideg vizet, vagy figyelj a légzésedre, próbálj hasi légzést alkalmazni. Tedd a kezed a homlokodra (vagy a homlokodra és a tarkódra együtt) és hagyd, hogy a kreativitásod és megoldókészséged “bekapcsoljon” a homloklebenyben.
Később keresd meg azokat a traumáidat, amikor áldozati szerepbe kényszerültél és dolgozd fel!
Ezek az élethelyzetek arra tanítanak, hogy meg kell tanulnod meghúzni a határaidat!
A szerepek változhatnak. Egyik pillanatban kivetíthetsz, másikban lehetsz áldozat.
Lehetsz szabad a társas kapcsolataidban. Meghúzhatod a határaidat anélkül, hogy támadnád, megaláznád a másikat. Kellő odafigyeléssel és elfogadással megtanulhatod tiszteletben tartani mások határait is. Ne feledd, amit a másikban látsz és zavar, azzal dolgod van neked is!
De bármikor dönthetsz úgy, hogy megszabadulsz a szerepektől és megéled valódi önmagad!
