Kistesó érkezik
A kistesó érkezése nagy hatással van az egész család életére. Mindig az épp aktuális állapot lehet kihívás a szülők számára. Az első gyermek érkezése azért, mert teljesen megváltoztatja az addigi életformát (pl. anyuka egy ideig otthon marad, apa családfenntartóvá válik stb.), az új szerepek és a gyermek ellátásának felelőssége pedig még ismeretlen terep. A második gyermek esetében ott a kérdés, hogy viseli majd a nagyobbik a kicsi érkezését. A harmadik esetén… Szóval kihívás mindig adódik.
Több ismerősöm mondta már, hogy az addigi időszakot mindig elsiratta a következő gyermek érkezése előtt. Hiszen az is olyan jó volt…
A kistesó érkezése előtt érdemes a család már meglévő tagjainak minőségi időt együtt tölteni és ezáltal felkészíteni a nagyobb gyermeket. Nem csak a gyermek, hanem a párok egymás közötti támogatása és lelki felkészülése miatt is érdemes komolyan venni ezt az időszakot. Feltölteni a szeretettankokat.
Ilyenkor is kulcs a figyelem és a szeretet kifejezése a gyermek számára érthető módon.
A saját gyermekeimen megfigyeltem, hogy a leginkább segítő számukra, ha az ő születésük körüli élményekről mesélek nekik. Ezt nem elég egyszer megtenni, akár naponta többször is felmerülhet bennük az igény. Ha túl sok a dac, ellenállás, akkor vélelmezhető, hogy jönnek elő az újabb félelmek. A gyermek nem feltétlenül tudja kifejezni, hogy mi áll a viselkedése hátterében ténylegesen. Érdemes erre a szülőnek figyelni.
Vannak azonban olyan dolgok, amik már a várandós anyukától nem várhatók el, a gyermek viszont hiányolni fogja. Ilyen pl. kisebbeknél a “vegyél fel” (nem, az ülve beleülhetsz az ölembe nem ugyanaz!!!), a nagyobbaknál a játszunk a szőnyegen, menjünk ide-oda stb. Ahogy növekszik a baba a pocakban, úgy igényli anyuka is egyre inkább a tehermentesítést és a befelé figyelést. Nagy szerepet kap tehát a család, mint támogató közösség belépése a felkészülésbe.
A legnehezebb a gyermek számára a kórházi időszak. Ezzel szinte minden nagytesó küzd. Anya távol van, minden bizonytalan, érezhető a feszültség a levegőben. Van, ahol nem engedik anyát meglátogatni, de a nagyobbak is azonnal szeretnék meglátni, megfogni a kistesót stb. Ezekre a körülményekre is fel kell készíteni a gyermeket már jó előre, többször elmondani, mire számíthat. Ki vigyáz rá, mikor megyünk haza, mikor jöhet a kórházba stb. A szülők távolléte alatti időszakban fontos, hogy aki vigyáz a gyermekre megadja számára a kellő biztonságot, adjon megerősítést, hogy anya jól van, nagyon szereti őt.
Minél kisebb a gyermek, annál hosszabbnak tűnik ez az időszak és annál félelmetesebb.
Nálunk nagyon bevált az, hogy ajándékot hoz a kistesó, ami nem kell, hogy nagy dolog legyen, csak egy kis figyelmesség. Az ajándék is a szeretetnyelvek egyike, ezzel is töltögethető a szeretettank.
A hazaérkezést követően sok mindent meg lehet a nagyobbakkal beszélni és be lehet vonni őket a kistesó körüli feladatokba. Nagyon ártalmas a nagyobbra nézve, amikor azt gondoljuk, hogy azért mert már nagyobb, elvárható tőle, hogy bizonyos dolgokat tudjon, vagy ne viselkedjen gyerekként.
Tipikus példa, hogy ne kiabáljon. Persze, megígéri, de elmélyül a játékában és elfelejti. Hangosan visít, ha valamit anyának azonnal látnia kell. Nem, nem tud figyelni arra, hogy tesó alszik.
Amit nagyon sok gyerek sérelmez az, hogy jönnek a látogatók és ők már nem kapnak (akkora) figyelmet.
Nem, nem várható el, hogy megértse, hogy valaki mással kell osztoznia anyán, apán. Valahol azt olvastam, hogy ezt a szerelemhez hasonlítják: te sem örülnél, ha a szerelmeden osztoznod kellene.
Jót tesz, ha a kistesó körüli tevékenységekbe bevonjuk a nagyobbikat, mint ahogy az is, ha megengedjük számára az ellenérzései kifejezését. Ez meghozza a gyümölcsét, nem fog felhalmozódni mindenféle kellemetlen érzés a kistesóhoz kapcsolódóan.
Előfordulhat, hogy gyermekünk a lassú közeledés mestere, akkor a tempója tiszteletben tartása lehet a kulcs
A kistesóval szembeni csalódás tárgya lehet pusztán az is, hogy a nagyobb gyermek azt hiszi, hogy kap egy játszótársat, de a pici még csak sír, alszik és eszik. Esze ágában sincs játszani!
Általában tehát nem a kistesóval van a nagyobb tesó baja, hiszen nem érzéketlen, egy nagyon kedves kis lény érkezett a családba. Sokkal inkább azzal, hogy őrá nem figyelnek. Nem a legjobb ötlet ilyenkor elküldeni a nagytesót otthonról. Inkább a kistesó pihenő idejét érdemes másnak átadni és ezalatt a nagynak szentelni figyelmet.
A csavar persze itt is megvan! Légy résen akkor is, ha a gyermeked túl jól viselkedik! Ilyenkor elképzelhető, hogy megkezdte az érzelmei elfolytását!
Ami nálunk sokat segített, az az volt, hogy mindig felhívtuk a figyelmét arra, hogy egyel többen szeretik. Naponta többször is meg kell abban erősíteni, milyen fontos számunkra, mekkora ajándék stb. Érdemes figyelni a szavait, kifejezéseit, játékát és abból már lehet következtetni arra, mi zajlik a lelkében.
Ez is energiabefektetést igényel a szülőktől, de nagyon megéri. A nagytesó példáját előszeretettel követi a kicsi. Még akkor is, ha beállítottságuk, alapvető tulajdonságaik egészen másak, a viselkedési minták könnyen ragadnak a kisebbikre. Tiszta haszon tehát, ha a nagy jól éli meg a változást, mert a kistesó mintája egy kiegyensúlyozott gyerek lesz.
Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a gyermekünk is szülő lesz majd egyszer, a szülőség mintáját már most magába szippantja, tanulja a “szülőséget”. Jelentősen könnyebb dolga lesz felnőttként, ha van egy sablon, amire építhet.
Mészáros-Papp Katalin
0 Hozzászólások
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.