BlogGyermeknevelésA korai gyermekévek sérüléseinek következményei

A korai gyermekévek sérüléseinek következményei

A korai gyermekévek sérüléseinek következményei

A korai gyermekévek sérüléseinek következményei

A konzultációk során minden esetben eljutunk valamilyen kora gyermekkori sérülésig. A korai gyermekévek sebei éppúgy éreztetik hatásukat a 70 fölötti kezeltek esetében, mint a 6 éves gyermeknél. Szorongást, pánikbetegséget, tanulási és viselkedési zavarokat éppúgy okoznak ezek, mint önértékelési, függőségi, vagy  nárcisztikus problémákat. Mindenkinél eltérő a történet, az ő saját megélése kerül elő az oldás során,  mégis általánosíthatók és csoportosíthatók a pici gyermekkorban elszenvedett sérülések következményei.

 

Kötődési problémák A világot nem látod megbízhatónak és kiszámíthatónak, ezért bizalmatlanság, gyanakvás, elszigetelődés és kapcsolati problémák jelentkezhetnek. Nehezebben tudsz ráhangolódni mások érzelmi állapotára és véleményére.
Biokémiai zavarok Hiperérzékenység a fizikai érintésre, analgézia (fájdalomérzet hiánya), lelki problémák szomatizálása, gyakori egészségügyi problémák, túlzott éberség, mellyel igyekszel elkerülni a traumák újraélését.
Érzelemkontroll zavarai Könnyen kiváltott, nagy intenzitású érzelmek, nehézségek az érzelmek lecsillapításában, az érzelmek és belső történések kifejezésében, krónikus és elhúzódó lehangoltság, üresség és közöny, tartós késztetés az öngyilkosságra, a harag szélsőséges elfojtása vagy kimutatása.
Tudathasadás Tudatmódosult állapotok, amnézia, öntudatlan állapotok és deperszonalizáció.
Ösztönök irányításának problémái Gyenge önkontroll, önromboló magatartás, agresszió, alvászavarok, evészavarok, szenvedélybetegségek, ellenállás és túlzott alkalmazkodás.
Kognitív zavarok Figyelemzavar, életvezetési problémák, tanulási zavarok, nyelvtanulási nehézségek, nehéz összpontosítani a feladatokra és teljesíteni azokat, nehéz előre tervezni.
Szegényes én-fogalom Az én folyamatos és elvárható érzékelésének hiánya, alacsony önbecsülés, túlzott szégyenérzet és bűntudat, általános érzés, hogy nem tud hatékonyan bánni a környezetével, meggyőződés, hogy súlyos trauma által sérült
Nárcisztikus problémák Nem ismeri el a hibáit, úgy érzi, folyamatosan a középpontban kell lennie, nincs kapcsolata az érzéseivel, feljogosítva érzi magát, hogy különleges bánásmódban részesüljön, grandiózussá felnagyított énkép, drog, alkohol vagy ételfüggőség, az empátia hiánya.

Forrás: Dr. Janae B. Weinhold, Barry K. Weinhold

Hogyan jönnek létre ezek a sérülések?

Vannak olyan esetek, amikor még a kezelt személy számára is banálisnak tűnő eset okozott sérülést és a későbbiekben erőteljes viselkedési mintát. Ilyen például az a hölgy, akit kisbabaként nem vettek ki a kiságyból akkor, amikor ő játszani akart a testvérével a szőnyegen. Csak ült és nem tudta kifejezni magát és közben a rácsokat látta maga körül. Felnőtt korában az önkifejezés blokkjával foglalkoztunk.

De vannak ettől jóval traumatikusabb események is, amelyek a gyermeket érhetik. Ilyen például az, ha a gyermeket születése után elválasztják a szülőktől (koraszülés, betegség), nem kap megfelelő gondoskodást,  állandó lebecsülés, verbális vagy non-verbális agresszió éri. Számos esetben jön elő oldásban az óvodai, bölcsődei beszoktatás hiányossága vagy az ott megélt sérelmek.

Ezek az események olykor mélyen megbújnak a tudatalattiban és olyan viselkedési mintákat indítanak be, amelyek olykor fel sem ismerhetőek – annyira természetesnek tűnnek, vagy hiába igyekszünk változtatni rajtuk, önerőből nem sikerül.

Érdemes mielőbb feltárni a viselkedési minták hátterében álló, gyermekkori sérüléseket. Egyrészt a saját életünket egyszerűsítjük le ezáltal, hiszen nem ugyanazokat a viselkedési mintákat ismételjük, hanem új, számunkra előnyösebb megoldásokat leszünk képesek létrehozni. A gyermeknevelésben és a párkapcsolatban is erőteljesen érezteti a hatását a megélt traumák feldolgozása, hiszen nem másoktól (párunktól, gyermekünktől) várjuk annak begyógyítását. A tágabb család és természetesen a társadalom is jól jár azzal, ha mindenki igyekszik minél inkább feldolgozni a mélyen rejlő sérelmeit, hiszen azokat nem vetítjük ki a környezetünkre.

Kiegyensúlyozott mindennapok, békés együttélés, társadalmi együttműködés érhető el azáltal, ha szembe nézünk azzal, hogy van feldolgozandó trauma. A fenti esetek erőteljesen felhívják erre a figyelmet. Megtenni ezt a lépést önmagunk felé tudatosságra és a saját életünkért vállalt felelősség tudatára vall.

Törj ki az életedet korlátozó minták világából és éld valódi önmagad!

Bővebben:

www. kinezioloigavac.hu

Mészáros-Papp Katalin

Hozzászólás küldése

error: A tartalom védett!!